"A jövendő generációk boldogsága... Ki tudhatja előre, hogy miből áll? Ki
beszélt ezekkel a jövendő generációkkal? Ki tudja, milyen bálványokat
fognak ők imádni? Annyit változott a boldogság fogalma a századok
folyamán, hogy senki se veheti magának a bátorságot, hogy előre
meghatározza. Attól nem leszünk boldogok, hogy fehér kenyéren taposunk,
és belefulladunk a tejbe. De már ma azok lehetünk, ha megosztozunk
másokkal a szűkölködésben. Ha csak a "boldogsággal" és a szaporodással
törődünk, értelmetlenül népesítjük be a Földet, és egy félelmetes
társadalmat hozunk létre." - Alexander Iszajevics Szolzsenyicin
Miért pont egy a mai generáció által méltatlanul elfeledett orosz író szavai járnak az eszemben? Ma volt egy hete, hogy utolsó búcsút vettem nagybátyámtól és örök nyugovóra helyeztük szülőfalumban, a magyarhermányi temetőbe. Felfelé a falun, minden lehetséges helyen választási plakátok, az RMDSZ jelöltjei néztek rám, jövőt, javakat, miegymást ígérve. Aztán kis idő múlva, amikor már a régen látott falumbeliekkel álltam és nosztalgiáztam a kapu előtt, iskolából hazafelé sétáló kisiskolás gyerekeken akadt meg a szemem. Vidáman, kacarászva ballagtak a Felszeg felé, gondtalan gyerekekként tervezgetve aznap délutánra a közös játékprogramjukat. Régi emlékek szakadtak fel bennem, a régi, azóta megszűnt autóbuszjárat, a Barótról hazautazó ingázók arca, az alkalmi utasok állandó morgolódása, hogy azoknak akik mindennap Barótra járnak dolgozni, azoknak van munkásjárat, miért nem azzal utaznak?
Lepörgött a rendszerváltás utáni 23 év és vele együtt lepörgött a sok választási ígéret. Lepörgött előttem a megye iparának, gazdaságának, szűkebb hazámnak Erdővidéknek a szisztematikus tönkretétele, amihez szó nélkül asszisztált a végig kormányon levő szövetségünk, csak négyévente jutva eszükbe, hogy: Összetartozunk!, Együtt az Autonómiáért!, Minden magyar számít!, Erdélyben a Jövő!, stb. Most változott a dolog, egyre inkább a Komintern féle: Ki nem velünk, az ellenünk! - kampányszövegek látnak napvilágot. Előretolva egy-két újabb becsületes ember a listákon, megspékelve népszerű polgármesterek támogatásával, hátuk mögött sumák módon sunnyogó levitézlett csak a parlamenti immunitásra áhítozó ügyeskedők garantálják nekünk a jövőt, javainkat? Mégsem mozog a Föld, mert ha mozogna, most megnyílt volna az RMDSZ honatyái alatt!
Hihetetlen mélyen hasított belém a fájdalom: ezeknek a gyerekeknek milyen lesz a jövőjük? Lesz Erdővidéken munkájuk, vagy ők is kénytelenek lesznek elhagyni a szülőföldjüket? Lesz szülőfalum lakosságának és kisebb pátriámnak jövője? Néztem őket, majd a tekintetem lassan felsiklott a Barnahágóalatti részre, ahol a cigányok évről- évre tízesével építgetik a házakat. Tudomásom szerint egyik parcella sem beltelek, szinte garantálni tudnám, hogy kevesüknek lehet érvényes építkezési engedélye, de ha én építenék anélkül egy kutyaólat, másnap a törvény vasökle teljes erejével sújtana le rám. Ez lesz a jövőnk - Rrománia? Ezért haltak meg egy kis falu amúgy is kevés népességéből közel százötvenen a két világháborúban? Azért halt meg a nagyapám a szovjet hadifogságban megrokkanva 56 évesen, hogy most azt vágják a fejemhez, hogy ha azt a magyar pártot támogatom, akik nyíltan vállalják az Autonómia ügyét, akkor románra szavazok?
Megkövetem azt a jelöltet, Klárik László Attilát, akit talpig becsületes korrekt embernek ismerek, de aki korpa közé keveredik, azt megeszik a disznók! Én láttam becsületes embereket megropogtatva a szövetség által. Eltelt 23 év, ezalatt az udemerénk csakis és kizárólag üzletérdekvédelmi szövetségként működött és sajnos megújulásra így a jelenlegi keretek között nincs esélye, viszont van nekünk végre alternatívánk! Nem szavazni megyünk, hanem választani!
Választani egy jövőt a gyerekeinknek, unokáinknak, valami mást mint a:"szertenézett, s nem lelé honját a hazában"... és az RMDSZ? Ők jól vannak... és te hogy vagy?
