"Scrisoare deschisă către politicienii români.
Stimați Politicieni Români!
După
cuvântarea mea ținută la tabăra EMI(TMA-Tineretul Maghiar din Ardeal) unul din
Dumneavoastră, Domnul deputat Bogdan Deaconu a făcut o propunere având ca
obiect punerea Jobbik într-o situație imposibilă, precum și declararea
persoanei mele non-grata în România. Mass-media care a scos din context și a
răstălmăcit spusele mele, deputatul care a supralicitat în mod isteric peste această
știre, precum și MAE care a reușit să pună coroana pe această situație, nu au
fost în mod vizibil interesați de adevăr, ci erau dornici de scandal. Au vrut
să prezinte mapamondului cum e deranjat politica pașnică românească de politica
agresivă a maghiarilor. De ce aveți nevoie dumneavoastră de aceste denaturări,
de scandaluri, de ce nu putem discuta despre fapte, despre adevăr, de ce nu
putem avea împreună o dezbatere constructivă? Cred că motivul se găsește în
conștiința vinovată a dumneavoastră, fiindcă încercați să obstrucționați în mod
sistematic eforturile legale ale maghiarimii din Ardeal. Dar nu sunt și nici nu
doresc să fiu psihologul dumneavoastră, de aceea consider că motivele aflate
undeva în adâncime a acestor fapte mai
bine veți încerca să le găsiți dumneavoastră.
Scopul acestei
scrisori este una singura: aș dori ca
dezbaterile între noi , maghiari și români ar fi una folositoare și
constructivă. Loviturile fără rost,
provocările fără sens și mesajele prin presă care nu reflectă faptele nu sunt
stilul meu și nu îmi plac, cu ajutorul lor se poate numai distruge. Eu sunt
adeptul adevărului spus în ochii partenerului, a dezbaterii sincere și a
construcției relațiilor de prietenie. Baza acestora e că toți încercăm să
cunoaștem adevărul, nu credem în diferite manipulări și răstălmăciri. Ce am
declarat eu la Borzont din care unii au creat acest scandal imens?
Unul din
jurnaliștii prezenți mi-a adresat o întrebare în legătură cu reprezentarea
intereselor maghiarilor: dacă această reprezentare a acestor interese va
însemna un conflict cu statul român, voi accepta și așa? Am răspuns cu DA. Un
partid maghiar ce rost, ce misiune ar putea să aibă decât să-și apere pe cei
din sângele lui chiar și cu prețul unor dezbateri, neânțelegeri sau conflicte?
Din acest răspuns presa dumneavoastră a creat știrea că eu am declarat război
României și la această știre a reacționat domnul deputat, apoi MAE. Chiar a
fost nevoie de acest scandal domnilor? Vă întreb pe dumneavoastră, dacă
necesitatea va impune ca să intrați în conflict cu un alt stat pentru a apăra
interesele românilor din acel stat, nu o veți face? Nu-i așa că da? Atunci cui
folosește această isterie?
Am vorbit la
conferința de presă despre faptul că nu avem nicio problemă cu românii, nu
suntem împotriva lor, ci pentru maghiarii din Ardeal. Ba mai mult, am vorbit și despre faptul că dacă
am rezolva problema minorității, atunci am putea observa că toate problemele
noastre, implicit viitorul nostru este una comună. Deci, dacă am fi capabili de
toleranță, înțelegere reciprocă și acordarea de drepturi reciproce necesare
minorităților, atunci am deveni capabili să vedem unii în ceilalți aliatul, nu
dușmanul. Am vorbit și despre faptul că România și Ungaria ar trebui să facă
front comun împotriva măsurilor abuzive ale UE și a capitalismului globalizat
cu care ne jefuiesc. Aici ar trebui să colaborăm pentru o mai bună viață a
românilor și a maghirilor. Ce credeți, cele enumerate mai sus de ce au lipsit
din relatările din presă, deși i-am rugat pe jurnaliști ca să publice integral
aceste gânduri?
Am conștiința
curată, accept orice dezbatere pe această temă, accept să fiu confruntat cu
oricine. Vă propun, mai mult vă rog ca să evităm neânțelegerile viitoare pe
această temă, luați legătura cu ziariștii români acreditați în tabăra EMI,
cereți-le materialul video needitat de la conferința mea de presă și
prezentați-le în forma originală în ziarele, pe posturile radio și la
televiziunile unde mai înainte au apărut acee știri răstălmăcite. Cred că acest
lucru este în interesul nostru, al tuturor. E posibil să nu fim de acord în
toate, e posibil să existe multe întrebări fără răspunsuri clare între noi, dar
sper că avem o opinie comună: baza oricărei dispute sau dezbateri civilizate
poate fi numai adevărul, onoarea și cinstea. Dacă sunteți într-adevăr niște
domni, îmi veți îndeplini această rugăminte. Dacă nu, atunci sper că va fi clar
pentru toată lumea cine are interesul ca să răstălmăcească adevărul.
Sperând în
atiitudinea dumneavoastră constructivă și într-un viitor mai frumos,
semnează un
admirator sincer al lui Mircea Eliade, președintele Jobbik,
Vona Gábor.
"
Textul original în limba maghiară:
"Nyílt levél a román politikusokhoz
Tisztelt Román Politikusok!
Egyikük, Bogdan Diaconu képviselő az EMI-táborban tartott beszédem után az én Romániából történő kitiltásomra és a Jobbik teljes ottani ellehetetlenítésére tett javaslatot. A beszédem tartalmát teljesen elferdítő sajtó, az erre hisztérikusan rálicitáló képviselő, majd az egészet megkoronázó külügyminisztérium jól láthatóan nem a valóságra volt kíváncsi, csupán botrányt akart. Azt a hamis képet akarták mutatni a nagyvilágnak, hogy a békés román politikát mennyire zavarja az agresszív magyar politika. Hogy önöknek miért van szükségük ezekre a ferdítésekre, botrányokra, hogy miért nem a valóságról, a tényekről beszélgetünk, hogy miért nem érdemi és konstruktív vitát folytatunk egymással? Ennek oka véleményem szerint az önök rossz lelkiismerete, amiért az erdélyi magyarság jogi törekvéseit rendre méltatlan módon akadályozzák. De nem vagyok és nem is akarok az önök pszichológusa lenni, ezért helyesebb, ha mélyen rejlő motívumaikat inkább saját maguk igyekeznek megkeresni.
Ezt a levelet azért írtam, mert szeretném, ha a közöttünk, magyarok és románok között lévő vita konstruktív és hasznos lenne. Az értelmetlen csapkodást, a felesleges provokálást és a tényeket figyelmen kívül hagyó sajtóüzengetést nem szeretem. Ezzel csak rombolni lehet. Én az őszinte vitának, az egymás szemébe mondott érvelésnek és az építkezésnek vagyok a híve. Ennek az alapja, hogy a valóságot mindannyian igyekszünk megismerni, és nem ülünk fel a különféle manipulációknak, csúsztatásoknak. Mit is mondtam én valójában Borzonton, amiből ekkora botrányt kreáltak egyesek?
Az egyik újságíró megkérdezte a magyar érdekek képviselete kapcsán, hogy amennyiben az a román állammal történő konfliktussal jár együtt, akkor is vállaljuk-e, én azt mondtam: igen. Egy magyar pártnak mi is lenne a dolga, ha nem az, hogy akár a vita, a nézeteltérés, vagyis a konfliktus vállalásával is, de védje a saját véreit? Ebből az önök sajtója már azt kreálta, hogy én hadat üzentem Romániának, erre reagált a képviselő és a külügyminisztérium. Tényleg szükséges ez, uraim? Kérdezem önöktől, ha a román emberek jogaiért önöknek vállalni kell a konfliktust egy másik állammal, akkor nem ugyanazt a választ adják-e, mint amit én adtam? Ugye hogy igen? Akkor mire ez az egész hisztéria?
Arról is beszéltem a sajtótájékoztatón, hogy nekünk semmi bajunk sincs a román emberekkel, nem ellenük vagyunk, hanem a magyar emberekért. Sőt, továbblépve arról is beszéltem, hogy ha a kisebbségi kérdést meg tudnánk oldani, akkor észrevennénk, hogy az összes problémánk, ebből következően a jövőnk is közös. Vagyis ha képesek lennénk a toleranciára, egymás megértésére és a szükséges jogok kölcsönös biztosítására, akkor képesek lehetnénk egymásban nem az ellenséget, hanem a szövetségest meglátni. Arról is beszéltem, hogy Magyarországnak és Romániának inkább közösen kellene feltartóztatni a bennünket kizsigerelő EU-t és a globális kapitalizmust. Ebben együtt kellene működnünk a magyar emberek és a román emberek boldogabb és jobb életéért. Mit gondolnak, mindez ugyan miért maradt ki a beszámolókból, bár külön és hangsúlyosan kértem a sajtó munkatársait, hogy mindenképp legyen benne a híradásokban?
Az én lelkiismeretem tehát tiszta, állok elébe a vitának, vállalom bárkivel a szembesítést. Javaslom ezért, sőt kérem önöket, hogy a további félreértések elkerülése végett keressék meg az EMI-táborban lévő román sajtómunkatársakat, és az általam tartott sajtótájékoztatót teljes terjedelmében és vágatlanul jelentessék meg azokban a tévékben, rádiókban és újságokban, amelyekben korábban az elferdített hazugságok megjelentek. Ez mindannyiunk közös érdeke. Lehet, hogy nem értünk mindenben egyet, lehet, hogy sok vitás kérdés van közöttünk, de remélem, egyben megegyezik a véleményünk: bármilyen vita alapját csak a tisztesség, az igazság és a tények képezhetik. Amennyiben önök úriemberek, úgy teljesítik ezt a kérést. Ha nem, az mindenki számára bizonyítja majd, kinek áll érdekében elferdíteni a valóságot.
Bízva a konstruktív hozzáállásukban és szebb jövőben,
Vona Gábor
a Jobbik elnöke és egyúttal Mircea Eliade őszinte tisztelője"
Tisztelt Román Politikusok!
Egyikük, Bogdan Diaconu képviselő az EMI-táborban tartott beszédem után az én Romániából történő kitiltásomra és a Jobbik teljes ottani ellehetetlenítésére tett javaslatot. A beszédem tartalmát teljesen elferdítő sajtó, az erre hisztérikusan rálicitáló képviselő, majd az egészet megkoronázó külügyminisztérium jól láthatóan nem a valóságra volt kíváncsi, csupán botrányt akart. Azt a hamis képet akarták mutatni a nagyvilágnak, hogy a békés román politikát mennyire zavarja az agresszív magyar politika. Hogy önöknek miért van szükségük ezekre a ferdítésekre, botrányokra, hogy miért nem a valóságról, a tényekről beszélgetünk, hogy miért nem érdemi és konstruktív vitát folytatunk egymással? Ennek oka véleményem szerint az önök rossz lelkiismerete, amiért az erdélyi magyarság jogi törekvéseit rendre méltatlan módon akadályozzák. De nem vagyok és nem is akarok az önök pszichológusa lenni, ezért helyesebb, ha mélyen rejlő motívumaikat inkább saját maguk igyekeznek megkeresni.
Ezt a levelet azért írtam, mert szeretném, ha a közöttünk, magyarok és románok között lévő vita konstruktív és hasznos lenne. Az értelmetlen csapkodást, a felesleges provokálást és a tényeket figyelmen kívül hagyó sajtóüzengetést nem szeretem. Ezzel csak rombolni lehet. Én az őszinte vitának, az egymás szemébe mondott érvelésnek és az építkezésnek vagyok a híve. Ennek az alapja, hogy a valóságot mindannyian igyekszünk megismerni, és nem ülünk fel a különféle manipulációknak, csúsztatásoknak. Mit is mondtam én valójában Borzonton, amiből ekkora botrányt kreáltak egyesek?
Az egyik újságíró megkérdezte a magyar érdekek képviselete kapcsán, hogy amennyiben az a román állammal történő konfliktussal jár együtt, akkor is vállaljuk-e, én azt mondtam: igen. Egy magyar pártnak mi is lenne a dolga, ha nem az, hogy akár a vita, a nézeteltérés, vagyis a konfliktus vállalásával is, de védje a saját véreit? Ebből az önök sajtója már azt kreálta, hogy én hadat üzentem Romániának, erre reagált a képviselő és a külügyminisztérium. Tényleg szükséges ez, uraim? Kérdezem önöktől, ha a román emberek jogaiért önöknek vállalni kell a konfliktust egy másik állammal, akkor nem ugyanazt a választ adják-e, mint amit én adtam? Ugye hogy igen? Akkor mire ez az egész hisztéria?
Arról is beszéltem a sajtótájékoztatón, hogy nekünk semmi bajunk sincs a román emberekkel, nem ellenük vagyunk, hanem a magyar emberekért. Sőt, továbblépve arról is beszéltem, hogy ha a kisebbségi kérdést meg tudnánk oldani, akkor észrevennénk, hogy az összes problémánk, ebből következően a jövőnk is közös. Vagyis ha képesek lennénk a toleranciára, egymás megértésére és a szükséges jogok kölcsönös biztosítására, akkor képesek lehetnénk egymásban nem az ellenséget, hanem a szövetségest meglátni. Arról is beszéltem, hogy Magyarországnak és Romániának inkább közösen kellene feltartóztatni a bennünket kizsigerelő EU-t és a globális kapitalizmust. Ebben együtt kellene működnünk a magyar emberek és a román emberek boldogabb és jobb életéért. Mit gondolnak, mindez ugyan miért maradt ki a beszámolókból, bár külön és hangsúlyosan kértem a sajtó munkatársait, hogy mindenképp legyen benne a híradásokban?
Az én lelkiismeretem tehát tiszta, állok elébe a vitának, vállalom bárkivel a szembesítést. Javaslom ezért, sőt kérem önöket, hogy a további félreértések elkerülése végett keressék meg az EMI-táborban lévő román sajtómunkatársakat, és az általam tartott sajtótájékoztatót teljes terjedelmében és vágatlanul jelentessék meg azokban a tévékben, rádiókban és újságokban, amelyekben korábban az elferdített hazugságok megjelentek. Ez mindannyiunk közös érdeke. Lehet, hogy nem értünk mindenben egyet, lehet, hogy sok vitás kérdés van közöttünk, de remélem, egyben megegyezik a véleményünk: bármilyen vita alapját csak a tisztesség, az igazság és a tények képezhetik. Amennyiben önök úriemberek, úgy teljesítik ezt a kérést. Ha nem, az mindenki számára bizonyítja majd, kinek áll érdekében elferdíteni a valóságot.
Bízva a konstruktív hozzáállásukban és szebb jövőben,
Vona Gábor
a Jobbik elnöke és egyúttal Mircea Eliade őszinte tisztelője"
