Olvasgatom egy blogbejegyzéshez fűzött hozzászólásokat és lassan kezdem elhinni Paul Lendvai szavait, akit pedig bármivel meglehetne gyanúsítani, kivéve azzal, hogy a jobb oldal híve és támogatója lenne. Szinte teljes egészében ugyanaz zajlott, ami Kádár János halálakor, amikor bármennyire is igyekszik mindenki elfelejteni, 24 óra alatt több mint hatvanezer ember vett búcsút az akkori pártszékház előcsarnokában felravatalozott volt kommunista főtitkártól.
Ahogy egy negyed évszázada tették, most is ugyanúgy majdhogynem szentté avatták a "Nemzet Árpi bácsiját", kiutálva a kormányt és a jelenlegi vezető politikai "elitet" a temetésről. nem kívánom boncolgatni a végrendelet részleteit, azt megtette szerintem kifogásolhatatlan módon Csúri Ákos, én csak emlékeztetni szeretnék mindenkit egy -két igen kellemetlen tényre:
- A '90-es évek végi közvélemény-kutatásokban a megkérdezettek 42 százaléka még mindig a XX. század legrokonszenvesebb politikusának tartotta Kádár Jánost egy olyan Magyarországon, ahol jelenleg az emberek nagy része az "56-os forradalmár" képében szeret tisztelegni.
- Imádják elhallgatni, hogy ámbár Antall József volt miniszterelnöknek nem kis erőfeszítésébe, munkájába került párttársaival elfogadtatni Göncz Árpád államelnökké választását, már két hónap elteltével a miniszterelnök ellen fordult az új államelnök, katalizálva Antall népszerűségvesztésének folyamatát.
- A "Nemzet Árpi bácsijának" a számlájára írható, hogy az SZDSZ éveken át sakkban tarthatta a magyar politikát, végül eltemetve saját magát a történelem pöcegödrében: "Világéletemben szerettem volna valahova tartozni, és sose tartoztam sehova, mert mindig úgy tartoztam valahova, hogy azt belülről bíráltam magamban."
- Hogy mennyire volt a rengeteg hiszékeny magyar szemében egy ártatlan földi angyal, arról had szóljon Árpi bácsi: "Mikor Antall április utolsó napjaiban fölhívott, hogy szeretne velem beszélni, pontosan tudtam, miről lesz szó. Antall egy külön cédulára még le is írta, hogyan kívánja a dolgot közjogilag elintézni: engem megválasztanának a Ház elnökének, a Ház elnöksége pedig rám ruházná az ideiglenes elnöki funkciót. Ugyanakkor viszont ő megkapja azt a lehetőséget a kormányzati munkához, amit a kétharmados többség követelménye lehetetlenné tesz. Bementem a pártba, éppen útközben találtam Kis Jancsit, Tölgyessy Pétert meg még valakit, akik szinte kitépték a kezemből a papirost: ötvenegy százalék kell a hatvanhat százalékért cserébe! Mondtam, megítélésem szerint ez itt komoly alkupozíció." - tudatosan kihasználta Antall József kormányfői vágyát, hogy általa a saját hatalmi vágyát beteljesítse és pozícióját erősítse.
Nem tisztem sem dicsőíteni, sem elítélni, megfogja tenni helyettem is a történelem, talán pár évtized múlva tisztábban fog látszani ki volt és mit tett, vagy nem tett Magyarországért Göncz Árpád, aki még holtában is képes volt egyszer utoljára zavarosra kavarni a magyar politika állóvizeit.
- A "Nemzet Árpi bácsijának" a számlájára írható, hogy az SZDSZ éveken át sakkban tarthatta a magyar politikát, végül eltemetve saját magát a történelem pöcegödrében: "Világéletemben szerettem volna valahova tartozni, és sose tartoztam sehova, mert mindig úgy tartoztam valahova, hogy azt belülről bíráltam magamban."
- Hogy mennyire volt a rengeteg hiszékeny magyar szemében egy ártatlan földi angyal, arról had szóljon Árpi bácsi: "Mikor Antall április utolsó napjaiban fölhívott, hogy szeretne velem beszélni, pontosan tudtam, miről lesz szó. Antall egy külön cédulára még le is írta, hogyan kívánja a dolgot közjogilag elintézni: engem megválasztanának a Ház elnökének, a Ház elnöksége pedig rám ruházná az ideiglenes elnöki funkciót. Ugyanakkor viszont ő megkapja azt a lehetőséget a kormányzati munkához, amit a kétharmados többség követelménye lehetetlenné tesz. Bementem a pártba, éppen útközben találtam Kis Jancsit, Tölgyessy Pétert meg még valakit, akik szinte kitépték a kezemből a papirost: ötvenegy százalék kell a hatvanhat százalékért cserébe! Mondtam, megítélésem szerint ez itt komoly alkupozíció." - tudatosan kihasználta Antall József kormányfői vágyát, hogy általa a saját hatalmi vágyát beteljesítse és pozícióját erősítse.
Nem tisztem sem dicsőíteni, sem elítélni, megfogja tenni helyettem is a történelem, talán pár évtized múlva tisztábban fog látszani ki volt és mit tett, vagy nem tett Magyarországért Göncz Árpád, aki még holtában is képes volt egyszer utoljára zavarosra kavarni a magyar politika állóvizeit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése