Demokráciaféltők és (bűn)társaik

   Hír TV maraton: nézem, ahogy az Európai Parlament Bizottsága tartja a rendkívüli munkaülését, a főtéma mi más is lehetne, mint az a renitens Magyarország.

   Bámulom a katódcsövet és közben azt próbálom megemészteni, ahogy baloldali(szocialista, liberális és haragoszöld) képviselők habzó szájjal támadják egy uniós tagállam Kormányát, Alkotmányát, Miniszterelnökét és bárkit aki csak szólni mer a védelmükben. Hogy mi ez a hisztéria? Nem akarom elhinni, hogy csak az informáltság hiánya és némi rosszindulat teszi... Nem. Ennél sokkal többről van szó! Az utóbbi két- három évtizedben ekkora vereséget még balliberális koalíció nem szenvedett, mint Magyarországon az M.Sz.P.- Sz.D.Sz.-M.D.F. Ez tény. Nem vitatható. Jött a FIDESZ- KDNP kétharmada, legitim módon, csalás, mellébeszélés nélkül. Nos itt kezd a dolog a baloldalnak fájni. Nem az zavarja őket, hogy esetleg nem győzhetnek a következő választáson( erősen kétlem, de egy demokratikus országban lehetséges), hanem az, hogy nem kétharmaddal és nem lesz módjuk piszkálni a sarkalatos törvényeket... hatalmas veszteség a számukra, hiszen akkor már nagyon nehezen lesz kivitelezhető bármiféle titkos záradékokkal ellátott privatizációs szerződés, zseniális telekcserék stratégiai befektetőkkel, stb.

   Nos itt van a kutya elásva: retteg a baloldal az unióban, mert nincs az az ország ahol hatalmon vannak még és ne állnának vesztésre, ugyanakkor ahol a jobboldali kormányok vannak hatalmon jelenleg, ott nem tudnak egy hihető alternatívát nyújtani az adófizetőknek. Most legkézenfekvőbb példa erre a romániai helyzet, ahol Emil Boc ex- kormányfő rengeteg kellemetlen és népszerűtlen intézkedést kellett hozzon, ahhoz, hogy kissé lábra álljon az amúgy vérszegény román gazdaság. Ezt meglovagolva és az Arafat doktor lemondását kihasználva a baloldali média sorra szervezte a kormányellenes tüntetéseket a Miniszterelnök lemondásáig. Eközben Victor Ponta és Crin Antonescu( a szocialista, valamint a liberális párt elnökei) az Európai Parlament baloldai képviselőitől kérték a segítséget, hogy lennének szívesek szankciókat eszközölni Románia ellen, mert türhetetlen a román elnök és a miniszterelnök diktatórikus viselkedése!

   Nincs új a nap alatt, mostmár egyre jobban értem, hogy miért visszhangzik fülemben egyre gyakrabban:

Hányszor támadt tenfiad
Szép hazám, kebledre,
S lettél magzatod miatt
Magzatod hamvvedre!

   Ugyanazok a vádaskodó arcok, ugyanazon hisztérikusan megismételt megalapozatlan félelmek a bizottsági meghallgatáson és közben látni Navrasics Tibor arcán is, hogy - Anyám, én nem ezt a lovat akartam! 

   Válaszai a vádakra kimértek, megfontoltak és logikusak. Ezt az ütközetet megnyertük, de ennek a háborúnak még nincs vége! Március közepén fog eldőlni minden... igen... talán március idusa még hozhat Európának egy olyan forradalmi emléket, amilyet 1848-ról őriznek.
   Addig is  hiszünk a szeretet és az összetartozás erejében és vigyázunk egymásra.