We love to entertain you! - Imádjuk Önöket szórakoztatni!

   Nagyon a nehezemre esik, hogy az egyik román kereskedelmi televízió reklámszlogenjét használjam e bejegyzés címeként, de a tegnapi parlamenti beszédeket nézve, a napirend előtti felszólalásokat bámulva ez jutott eszembe.

   Imádjuk Önöket szórakoztatni! - akár jelszava is lehetne a Mesterházy Attila és Jávor Benedek párosnak. Jómagam a demokrácia és a demokratikus alapelvek elkötelezett híve vagyok, imádom azt, amikor egy demokratikus ellenzék aktív a törvényhozásban, a közéletben, de engedtessék meg nekem, hogy kételkedjek abban, hogy a fent említett két úriember a politikai hőbörgésen kívül képes-e bármire? Emlékszem arra a Kossuth Térre, amikor mindenki vitt magával egy embert. Akkor a tisztelt urak rettenetesen tiltakoztak az utcai politizálás ellen, azzal vádolva Orbán Viktort, hogy a parlamentből az utcára vitte a politikát! Most pedig a magát zöld pártnak valló LMP-nek hivatalosan is az lett a célja, hogy az utcára vigye a politikát. Tisztelt Jávor Benedek úr, ha az LMP tényleg egy öko-párt, akkor nem a Magyar Parlament bejáratához kellett volna láncolniuk magukat, hanem Romániában,Verespatakon a leendő aranykitermelést indító cég székháza, valamint a Román Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium székháza elé. Csakhogy oda a Greenpeace aktivistái mentek és nem Önök, pedig ha az a ciános technológiára épülő kitermelés elindul, akkor a legelső gátszakadásnál ismét Magyarország issza meg a levét. Lehet Más a Politika? Megvagyok győződve, hogy igen. De nem Önökkel. Nem ezzel a hozzáállással. Nem a jelenlegi tamáskodással és alaptalan, de mindenképpen demagóg kritikákkal.

   Ami pedig Mesterházy Attila urat illeti, mindig felvetődik bennem a kérdés, hogy tényleg hisz is abban amiket mond, mert ha igen, akkor tényleg nagy gond van az MSzP háza táján. Érdemes lenne elgondolkodnia azon a nyolc éven, ami alatt kormányozhattak, úgy, hogy 2002- ben amikor Medgyessy Pétert mint független kormányfőjelöltet tolták maguk előtt azért, hogy hitelesebbnek látszódjanak, a választási programjuk egyetlen szó volt: "Leváltjuk!". Na ezt betartották! Viszont attól errefelé semmit. Populista, demagóg beszédek tömkelege folyt a sajtóban, megvallom annyira sikeres volt a PR- juk, hogy 2006- ban most már köztudottan meghamisított gazdasági eredménymutatókkal ismét nyerni tudtak. Most a tegnapi felszólalásban azt rója fel a Miniszterelnök Úrnak, hogy harcolni jár Brüsszelbe, azért állunk vesztésre, mert ugyebár amikor tárgyalni megy, például a Barroso eset, akkor virul a gazdaság, erősödik a forint. Igen, valakinek vitáznia és harcolnia is kell már végre, mert Önök nyolc éven át egyebet sem tettek, csak a hátgerincgörbítés technikáját gyakorolták nap mint nap a külpolitikában. Nem kívánom részletezni, de külhoni magyarként soha nem éreztem, érezhettem hogy az akkori magyar kormány bármilyen problémában engem is véd, vagy képvisel. Nem voltak képesek arra a minimális tettre, hogy a szlovákiai, vagy szerbiai magyar verések, műemlékek gyalázása, rongálása esetében legalább az illető ország nagykövetétől minimum egy magyarázatot kérjenek! 2005 decemberét nem említem. most már magyar állampolgár vagyok, nem engem sértettek meg, nem engem bántottak, hanem azokat az idős embereket, akik valamikor honvédként harcoltak a Don kanyarban, védték az Árpád vonalat. Honvédek, Ludovikás tisztek, olyan emberek, akik tudták mit jelent a becsület. Akiknél az adott szónak súlya volt. Akik már nincsenek közöttünk, de akik nyugodtabban térhettek volna örök nyugovóra, azzal a tudattal, hogy a szenvedésük nemvolt hiábavaló. Talán nyugodtabb lenne az örök álmuk, ha magyar állampolgárként távozhattak volna közülünk. Javasolom hallgassanak meg egy dalt, ha nem is tetszik Önöknek, legalább a címe, legalább a címe legyen a jelmondatuk, hitvallásuk, amely végigkíséri politikai pályájukon ezután. A dal címe: Magyarnak lenni hívatásunk!

"Szállj, szállj kicsi madár,
erdők fölött, réteken át.
Vidd a hírt messzi vidékre
áll még a utolsó vár.

Es az eső súlyosan,
a fészkekben enni kérnek.
Lesz idő mikor elfelejted,
az árnyakat, mik elkísérnek

Kereszt áll az út szélén,
keskeny ösvény vezeti lábunk.
Új időkre, dalokra várunk,
magyarnak lenni hivatásunk.

Szálljon a szó a gondolat,
nem volt hiába az áldozat.
Ha a dalok, a szívekhez érnek
a templomokban letérdepelnek.

Itt élet a halállal régen határos,
itt minden élet más.
Várjuk a Megváltó csillagát,
s a tavaszi feltámadást.

Kereszt áll az út szélén,
keskeny ösvény vezeti lábunk.
Új időkre, dalokra várunk,
magyarnak lenni hivatásunk."