2012. február 12., vasárnap

Si vis pacem, para bellum

   Ha békét akarsz, készülj a háborúra! Szinte mindenki úgy értelmezi, ahogy sejtetni hagyja magát, pedig e gondolat mélyen szántóbb annál, hogy fegyverkezésre buzdítana. Évszázadokon át minden katonai nagyhatalom fegyverkezési szlogenjévé vált, pedig teljesen más üzenetet akart közvetíteni Vegetius a könyve által számunkra.
   Az üzenet lényege, hogy egy erős társadalmat kevésbé valószínű, hogy megtámadja bárki, mint egy felkészületlen, gyengét. Valahol itt lesz elásva a kutya a kertben, mi is kell egy erős társadalom felépítéséhez, mi lehet az alappillére? Nos a válasz magától érthető: a család. Innen indul ki a társadalmi élet felépítése, a gyerekkorban ellesett, szülőktől megtanult viselkedési normáktól, az egyén értékrendjének kialakulásán át, a társadalmi és szerelmi kapcsolatok kialakulását beleértve. Nem óhajtom részletezni a dolgot, summa summarum: erős társadalmat megfelelő anyagi, kulturális, morális, érzelmi feltételekkel rendelkező családokkal, családok által lehet felépíteni.
    Nos, az új Alkotmány többek közt ezeket is garantálja. Ezért lett szálka egyesek szemében, ezért támadták olyan vehemensen azon az ominózus parlamenti ülésen az Unió balliberális parlamenti képviselői. Ami sokkolt az az, hogy nagy részük nem is vette a fáradtságot, legalább ha elolvasták volna... nem, olvasni nem akarták, csak módosíttatni. Kis képviselőnő nehezményezi a parlamenti folyosón, hogy az alkotmányban mi az hogy család? Kirekesztő módon csakis férfi- nő egy hivatalosan szentesített kapcsolatban? Mi az, hogy keresztyén állam? Mondhatnám ezekre, amit egykoron nagymamám mondott: - Bolond lyukból bolond szél fúj!, de nem ennyire egyszerű a dolog. Valahol a XX. században porba tiporták azokat az értékeket, amelyek szentnek számítottak egy évezreden át Európában.
    Földbe tapodták nemcsak a történelmünket, hanem mindent ami szent volt számunkra: család, iskola, templom, ország és nemzet. Évtizedekig módszeresen igyekeztek meggátolni azt, hogy nehogy nemzetként gondolkodjunk! Aztán jött valaki, aki kimerte mondani, hogy Ő tizenötmillió magyar miniszterelnöke, de még onnan is hosszú út vezetett addig, hogy lehessen egy Békemenet Magyarországért. Bárcsak nagyszüleink is érezhetnék, láthatnák, hogy ismét egy nemzet vagyunk, nem idegenként tekintünk egymásra és ha valamelyikünk segítségért nyújtja a kezét, akkor segítséget kap, mert a mi vérünk. Magyar.
   Érzik és látják ezt bizonyos politikai és gazdasági körök is, azért mozgatnak meg mindent, hogy megakadályozzák bármi áron azt, hogy megerősödjünk, azt hogy politikailag- anyagilag függetlenné váljunk. Ezért fájlalják az Alkotmányunk, ezért zavarja őket a Jegybank Elnökének jogköre/fizetése, a bírák nyugdíjkorhatára, stb..
    Most mindennél fontosabb odafigyelni egymásra, összetartani és együtt maradni, megvívni minden olyan eszméért és célért amely közelebb visz annak a Magyarországnak a felépítéséhez amelyről mindnyájan álmodunk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése